Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Körülbelül 1040 kép volt, talán valamivel több vagy kevesebb. Mindenesetre több mint ezer. Ez volt az utolsó adag. Mindig rengeteg van. Többnyire ilyen sokáig tart ennyi fényképet feldolgozni. Nem hiszem, hogy panaszkodnék a munka miatt. Egész nap tudnék fényképezni. Sosem unatkoznék, ha valami új és gyönyörű dolgot fedezhetnék fel. Amikor megengedhetem magamnak, hogy kimenjek fényképezni, az sok-sok órán át tart, és több száz, akár több ezer képpel térek vissza. De nincs mindig időm arra, hogy ezt tegyem. Ha időnként ki tudok menni fényképezni, az elkészült anyag hosszú-hosszú ideig, minden napra elegendő, amíg át kell adnom nekik a következő adagot. Többnyire a régieket és az újakat összekeverik. Így soha nem tudhatod, hol készítettem azokat a fotókat. És még ha velem is vagy, te is elszalaszthatod őket, a földön vagy a fákon. Csak nagyon éles a szemem, mert szeretem őket. Szeretem a fákat, a virágokat, még a fűvirágokat is, nagyon apró, pici. Talán csak egy milliméteres fűvirágok, de amikor lefotózom őket, hazamegyek és szerkesztem őket, ó, olyan gyönyörűek és csodálatosak, csodálatosak, csodálatosak lesznek. Persze jobban láthatóvá válnak. A szépség már ott van, csak a képernyőn jobban látszik. És a szerkesztés is sok-sok órát vesz igénybe minden adagnál. Egy adag nagyjából 100, vagy akár 200 fénykép is lehet. És ez sok időt vesz igénybe. Minden nap csinálom egy kicsit. Nem vagyok olyan profi, aki csak a fotózással foglalkozik. És azt is mondtam nektek, hogy nagyon frusztrál, mert a fényképezőgép olyan kitűnő, amikor megmutatja a képet. De amikor a PC-re kerül a kép, és egy másik PC-n megnézem, akkor teljesen másképp néz ki. És sokszor nem ismerem fel. A szín teljesen más. Csak 30%-a van az igazi színnek a fotómon. Szóval, néha úgy érzem, túl sok időt pazarolok, de nem tehetek róla. Csak meg akarom mutatni az em- bereknek, hogy a természet milyen gyönyörű, és érdemes megőrizni. Ez az elképzelésem, azon túl, hogy szeretem a természetet és a természetben, a természettel és a természet által megnyilvánuló szépséget. Hála ISTENnek, vannak tehetséges szerkesztőim, akik segítenek helyreállítani a szépség egy részét, ami egyébként elveszne a számítógép kevésbé kiforrott programja miatt. Különféle PC-ket próbálunk ki. Talán egy nap lesz olyanunk, ami képes teljes mértékben visszaadni azokat a fényképeket, amiket olyan szorgalmasan készítek. Hálát adok a fáknak és a virágoknak, hazajövök, szorgalmasan szerkesztem a képeket, hogy megadjam nekik a méltó tiszteletet, és a lencsém révén hangosan kijelentsem helyettük, hogy a természet valóban, igazán csodálatos. Megmutathatják magukat, valódi színüket, ha a fényképezőgépeddel szereted őket. Mindig dicsérem őket: „Ó, gyönyörűek vagytok, gyönyörűek. Hála ISTENnek, aki megőriz és ilyen gyönyörűvé tesz titeket. És köszönöm, hogy hagyjátok, hogy a tévéképernyőmön halhatatlanná tegyelek titeket.” És ők nagyon boldogok. Ha figyelmesen nézitek, láthatjátok, hogy a legtöbb fényképemnek van lelke. Úgy tűnik, egymásra támaszkod- nak, beszélgetnek egymással, fogják egymás kezét, vagy vigasztalják egymást, vagy meg akarják ölelni egymást, valamilyen módon kinyújtják a kezüket. Ezt állandóan látom. Remélem, igazán figyelmesek vagytok, és megértitek a lencse mögött rejlő nyelvüket, így boldogabbak lesztek, amikor nézitek őket, és jobban megbecsülitek azt, amit ISTEN teremtett számunkra. Kérlek, ne pusztítsatok el több vadállatot, vad erdőt, vad természetet sehol, hanem őrizzétek meg őket, védjétek meg őket, gondozzátok őket, hogy még több boldogságot, egészséget és csodát hozzanak az életetekbe. Ezért szeretek természetfotókat készíteni. Minden mást is szeretek, de egyszerűen nem tudok túl sok dolgot és mindent csinálni. Tudjátok, csak korlátozott időnk van az életünkben, minden nap, és annyi dolgom van. Még ha vannak is csapattagjaim, közülük is sokan néha segítségre szorulnak, családi vigaszra vagy támogatásra van szükségük nehéz időkben. Szóval én is elég elfoglalt vagyok, mint egy átlagos, hétköznapi em- ber, aki gondoskodik a családjáról, barátairól, és a kutya- és madár- személyekről – még ha távolról is. Életben tartjuk a szeretetvonalat. És mindig úgy érzem, mintha velem lennének. Közel érzem magam hozzájuk, mintha egyáltalán nem lennék ma- gányos, még ha nem is látom őket. És sokat beszélek velük, állandóan, többnyire belül és kívül, hogy tudják, nem hanyagoljuk el őket, nem szeretjük kevésbé őket, nem hagytuk el őket, vagy ilyesmi. Gondoskodom róla, hogy mindenük meglegyen, amire szükségük van – étel, gyógyszer, bármikor szükséges, és minden kényelem a saját otthonukban. Saját szobájuk van. Van egy ketrecük is, ahová szívesen bemennek, ha kényelmet és biztonságérzetet keresnek. Télen meleg takaróik vannak, nyá- ron hűvös takaróik, és a modern technológiának köszönhetően, például légkondicionálóval és ventilátorokkal, elegendő hűvösséget is biztosítunk számukra, attól függően, hogy hol élnek. Így olyan szellőt érezhetnek, mint a természetben. Sétálhatnak is a segítőikkel. Pihenhetnek a fűben, vagy sétálhatnak a fák körül, a fák között, a magas fűben, és ezt nagyon szeretik. Ha megengedheted magadnak, hogy néha kividd a kutyádat a lakásból a parkba vagy az erdőbe, kérlek, tedd meg. De ügyelj rá, hogy együtt biztonságban legyetek. Talán legyen nálad egy kis sétabot arra az esetre, ha valami nagy, vad állat-személy jönne, és a bottal egyszerűen megakadá- lyozhatod, hogy közeledjen. Ne üsd meg őket. Csak van egy botod, és hadonászol vele, és ők tudni fogják. Valószínű megijednek, vagy legalább visszavonulnak, és békén hagynak téged és a kutya-személyedet. Ha teheted, jobb, ha még egy vagy több családtaggal vagy baráttal mész. Menj oda, ahol tudod, hogy biztonságos. És ne feledd: az állat-személyeid többnyire a természetből, a vadonból származnak. Így ne próbáld provokálni őket ad- dig, amíg már nem bírják tovább. Légy gyengéd, légy határozott, légy szerető, légy kedves, és vedd figyelembe az érzéseiket, és mentális és testi természetüket. Nem teljesen emberiek, amilyennek szerinted kellene lenniük, de a világ végéig szeretnek téged. Senki sem szeretne jobban, mint a kutya-, a macska-, a madár-, a kacsa-, a pulyka-, a liba-személyed, vagy azok a vadhattyú-személyek, akikkel megismerkedtél. Bármelyikük rohanni fog majd hozzád, amikor hazajössz. Még a tehén-személyek is. Volt egy ember, aki azt mondta, hogy nyolc évig nem látta azt a tehén-személyt, akit régebben meg szokott látogatni abban a központban. Nyolc évvel később nem hitte, hogy az emlékezni fog rá. De nem, amikor megérkezett, a tehén-személy odarohant, és szinte belerohant a fejével a látogatóba. Nyolc évig nem látták egymást. Odafutott, és a mellkasába nyomta a fejét, mert felismerte őt, és annyira örült, hogy látja. Sok állat-személy ilyen. Ha közel állsz hozzájuk és szereted őket, soha nem fognak elfelejteni. És tudod, még ha a gyermekeid szeretik is a kutya-személyeket, a kutya-személyek néha nagyon kiszámíthatatlanok lehetnek. Ha látnak vagy hallanak valamit, ami veszélyes a gyermekre vagy rád nézve, akkor valahogy kiszabadulnak a pórázból, a kezedből, és odarohannak. Ez olyan hirtelen történhet, hogy nem lesz elég időd reagálni, és eleshetsz és megsérülhetsz. Szintén mindig ügyelj arra, hogy a gyermekeid veled legyenek, és csak kis ideig engedd, hogy a ku- tya-személy pórázát fogják, mi- közben te mindig mellettük vagy. Soha ne hagyd egyedül a gyerme- kedet a kutya-személlyel, még akkor sem, ha az a kutya-személy nagyon szelídnek, háziasítottnak és nagyon megbízhatónak tűnik. De soha nem tudhatod, mit kell tennie a kutya-személynek. Soha nem tudhatod, mi vár rád. A kutya-személy már látja, tudja és hallja, mielőtt te egyáltalán észrevennéd. És lehet, hogy túl gyorsan ugrik a védelmed érdekében. Vannak olyan láthatatlan lények is, mint a szellemek és hasonlók, me- lyeket a kutya-személyek látnak, te viszont nem. És ha ezek a szellemek a közeledbe akarnak jönni, és valamilyen módon bántani akarnak téged, a kutya-személy őrülten ugatni fog, és elszabadul a pórázodtól, kiszabadul a kezedből. Lehet, hogy te nem látsz semmit, de ő mindent lát. A kutya-személy mindent lát, ezért kérlek, ne büntesd, ne szidd meg. Miért fut el tőled, és miért ugat olyan hangosan a semmibe? Ha van időd, és szereted a kutya-személyeket, tanulmányozd át egy kicsit jobban, hogyan kell kiképezni és etetni a kutya-személyeket. Például sok olyan étel van, ami számukra mérgező. Tudasd a gyermekeiddel is. Tudasd a gyerekeiddel, hogy véletlenül se mérgezzék meg őket. Visszatérve Sy királyra… Sy király megjegyezte, hogy a népnek, az embereknek gyakorolniuk kell a Quan Yin Meditációt (a belső Mennyei Fényen és Hangon) a tartós béke eléréséhez. Persze arra gondol, hogy legalább innentől kezdve. De miután ezt hallottam, miután meghallgattam a második magyarázatát, nem éreztem magam boldognak. Először azt gondoltam, hogy végezhetnénk Quan Yin Meditáci- ót, és szentelhetnénk néhány órát a világnak, de Sy király szerint ez nem elég mindenki számára. Ez segíthetne valahogyan megnyugtatni a világot, de nem azok számára, akik nem gyakorolják. Hasznos lehet a hozzátartozóik, a barátaik, valamint a Quan Yin gyakorlóval szoros kapcsolatban álló embereknek, de nem az egész világ számára, mert végül is hányan gyakorolják a Quan Yin Meditációt (a belső Mennyei Fényen és Hangon)? Ez az, ami elszomorított. Csak magamban gondoltam ezt, aztán elmondtam Neki, hogy még azt is tanácsoltam nekik, hogy vegán étrendet kövessenek, hogy ne legyen gyilkolásból származó karmájuk, így semmilyen módon ne öljék meg őket oly fájdalmasan. Csak ezt, és nem tudták megtenni. Ha az egész világ vegánná válna, akkor máris békénk lenne, legalább ebben az életben, ebben a világban. És ha mindannyian követnék és csinálnák a Quan Yin Módszert, ó, te jó ég, akkor azonnal eljönne a Menny. Mert az összes úgynevezett tanítványom, ISTEN tanítványai tudják ezt, és végtelenül hálásak nekem azért, hogy életüket Mennyei életmódra változtattam. De hogyan fogom meggyőzni az egész világot, amely már annyira beteg, szellemileg, testileg, érzelmileg, pszichológiailag, spirituálisan, amely már olyan mélyen, olyan régóta, már az idők kezdete óta annyira megmérgeződött? Így annyira szomorú voltam, és azt gondoltam: „Ó, rendben, valószínű soha nem lesz tartós békénk. Talán egy nap itt béke lesz, aztán másnap ott nem.” Azóta is tanúi vagyunk ennek. Legalább ebben az életben, vagy olvashatjuk a történelmet, vagy dokumentumfilmekben láthatjuk, hogy az emberek soha nem tanultak meg igazán békében élni egymással. Mindig háború van, bármilyen okból vagy teljesen ok nélkül. Így arra gondoltam: szegény tanítványaim annyit meditálnak, minden idejüket erre fordítják. Még ha sok állat-személy is jön hozzám újra és újra, mostanában sokkal többen, mint szokásosan, nem kérdezem meg tőlük. De ma megkérdeztem, azt mond- tam: „Ki mondta ezt neked? Ki beszélt neked a békéről, és mondta, hogy ne aggódjak?” Azt mondta, egy fivér mondta neki. Azt mondtam: „Melyik fivér? Annyi van a csoportomban, sok fivér, sok nővér. Melyik?” Ő azt mondta: „Nem, egy fivér a Mennyből.” Valószínű egy madár fivér, aki eltávozott ebből a világból, de most a Mennyben van, és még kapcsolatban állnak egymással. Photo Caption: “Légy elégedett azzal, amit az élet megáld”
