Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Most térjünk vissza a Himalájába, és nézzük meg, mit csinál Síva. Itt nem baseballozunk. Rendben, huszonhármas: „Érezd a lényegedet”, vagyis az alakodat, a fizikai lényedet, „mint a csontjaid, a húsod, a véred, mindent áthat a kozmikus esszencia.” Ez egy másik módja annak a szemléletnek, hogy minden ideged és érzéked a (belső Mennyei) Fényből áll. Nagyon hasonló. De talán gyönyörű verset kellett ebből alkotnia. Így mondatról mondatra vezette el a hallgatóságot, vagy Devit, a spirituális gyakorlás megértéséhez. Mindazonáltal, ha valamit újra meg újra megismételt, az semmiképp sem árt, mert nekünk szükségünk van az ismétlésre. A karmánk, a rossz szokásunk sok-sok ezer éven át ismétlődött. Így ha a Mester csak néhányszor ismétel meg egy jó dolgot, az nem sok. Néha még nem is elég ahhoz, hogy lemossa rólunk a szemét minden maradékát.Rendben, huszonnégyes: „Tegyük fel… – el tudod képzelni – az alakod egy üres szoba, amelynek csak bőrből vannak a falai.” És mi van belül? Találjátok ki. Mi? Nem! Üres!Huszonötödik: Most, eszébe jutott Ő (Parvati/Devi), ezért, emlékeztette magát, hogy Devi nagyszerű. Ezért így szólt: „Áldott“ – vagyis Devi az Áldott. Ez tiszteletteljes megszólítása annak, aki annyira áldott, annyira megvilágosodott, akit Isten annyira szeret. Azt jelenti: „a megvilágosodott”. „Áldott, amikor az érzékek elmerülnek a szívben, érd el a lótusz középpontját.” Ezt most nem értem. Ti igen? Nem. Rendben, akkor felejtsük el. Miért bajlódnánk olyasmivel, ami nem tetszik nekünk? Azt hiszem, értitek. Úgy értette, hogy ha fizikailag megfeledkezel önmagadról, az olyan, mintha minden érzéked elmerülne az összpontosításban. „A szívben” jelentése: az összpontosításban. És aztán „lépj a lótusz középpontjába” lépj a bölcsesség középpontjába. A „lótusz” a tisztaságot jelenti. Önmagunk tisztasága a Bölcsesség Központja, az Igazi Lény, a Buddha-Természet vagy Isten Országa. Ezért mondtam, hogy az összes név ugyanazt az egyedülálló dicsőséget jelöli. „Érd el a lótusz középpontját” azt jelenti: érd el a szamádit, érd el a Buddhaságot, érd el a Buddha Természetet.Most, a huszonhatodik: „A figyelmetlen elmével” jelentése, hogy nem összpontosítasz különösebben semmire. Csak ülj ott, „és maradj középen”, vagyis, maradj összpontosított, „amíg végül megtörténik”. Mi történik? Az egész testedet befested, és színes leszel? Az történik, hogy akkor elveszel. Elveszel a szamádiban. Elveszel az Univerzum lényegében. Csendes és mindent átható leszel. Mindez csak a szamádi állapotának leírása, az állapotnak, amikor megtalálod Önmagad, és eggyé válsz Istennel. Szóval nagyon könnyű. Úgy értem, könnyű mondani. Azt nem mondanám, hogy könnyű megtenni.Huszonhetedik: „Amikor világi tevékenységeket végzel, maradj figyelmes a két lélegzet között, és gyakorold így, amíg néhány nap múlva újraszületsz.” Ez csak egyike a dolgoknak, amelyekkel elérhető a szamádi. Például, egyesek nagyon keményen dolgoznak, vagy talán kocognak, vagy sportedzést végeznek, és akkor persze erősen lélegeznek. Ilyenkor talán elfelejtik még az Öt (Szent) Nevet is, vagy a Suma Ching Hai Tzut, vagy a Quan Yint (belső Mennyei Hang meditáció). Persze, futás közben nem csinálhatod a Quan Yint (belső Mennyei Hang meditáció). Ezért az egyetlen, amit a Mester javasol nekik, hogy abban az esetben maradjanak a középpontban a két lélegzet, a be- és kilégzés között. És ez hasonló ahhoz, amit korábban mondott. Túl sok van. De nem baj. Ha megint megismételjük, engem nem zavar. Ha tehát néhány napig így gyakorolsz, felfrissülsz a koncentráció miatt. Mert sokkal-sokkal jobban érzed majd magad, nagyon tiszta elmeállapotban, anélkül, hogy zavaros és kellemetlen dolgokra gondolnál. Akkor persze olyan leszel, mint egy újszülött: ártatlan, tiszta, friss és erős.Most, a huszonnyolcadik: Egy másik módszer, próbálhatsz „a lábujjaidtól kezdve a saját alakodon át felszálló tűzre összpontosítani, amíg a test hamuvá ég,“ de te nem. Úgy érti, csak képzeld el; kérlek, ne égesd el az alakodat, mert jelenleg ez az egyetlen, amid van. A szamádi eléréséig, kérlek, ne égesd el tested templomát. Arra gondolt, hogy próbálj megszabadulni mindenféle ragaszkodástól, amely ehhez az egó-énhez tartozik. Nos: „én vagyok az Egyesült Államok elnöke,“ „én vagyok Amerika kongresszusi képviselője”, „én vagyok Kína elnöke” stb., stb. az ilyen magas pozíciókat égesd mind hamuvá, és maradj valódi, és maradj valódi, maradj csupán Magad, a Buddha-természet, amely soha nem hal meg, soha nem születik, és mindig létezik. Ezt értette alatta. És ne égesd el magad, mondván, hogy Ching Hai Mester mondta. Ezt világosan ki kell jelentenem,másképp mindent a számba adtok.Szóval, a huszonkilencedik: „Meditálhatnál a képzeletbeli világon úgy is, mintha hamuvá égne.” Most ő az egész világot elégeti, „és válj ember fölötti lénnyé.” Így van, persze, ezért nevezik őt az emberek a Pusztítás Istenének. Elpusztítja az emberi testet, és még tovább megy, az egész világot is elégeti. Jó ég. Ha a rendőrség akkoriban ismerte volna Őt. Tudjátok, ugye? Csak képzeljétek el, ennyi az egész. Megpróbálsz létrehozni egy világot, aztán elégeted az összes dolgot, csak hogy az elméd hozzászokjon a fizikai lét mulandó természetéhez. Talán ez ennek a meditációs módszernek a célja. Hogy egyáltalán semmihez se tudj ragaszkodni, és ne tudj elrejtőzni a világ egyetlen sarkában sem, mert az egész világ eltűnt. Akkor mit teszel? Nem marad más, mint a fizikai létezés fölé emelkedni, és ember fölötti, magasabb lénnyé válni. Ez az egyik módja annak, hogy emlékeztessen minket ennek a világnak a nemlétére, hogy könnyebben le tudjuk tenni, könnyebben – és lelkesen gyakoroljunk, elménket pedig továbbvigyük a spirituális szabadság felé.Éppen úgy, ahogy Buddha egyik módszerként azt ajánlotta tanítványainak, hogy figyeljenek a test tisztátalan vonatkozásaira, például a test váladékaira, salakanyagaira és hasonlókra. És képzeljétek el, hogy a test fehér csontokból áll, belül pedig tele van mindenféle kellemetlen és piszkos dologgal, a bőr szennyes zsákjában. És ha a tanítvány ilyen módszeren meditál, hamarosan undort érez minden előtte elhaladó fizikai alak iránt, és így elveszíti a nők vagy férfiak, a hírnév és a rang iránti vágyát, stb., stb. Így képes lesz lecsendesíteni viharos, kéjvágyó gondolatait, és akkor jobban fog összpontosítani a spirituális gyakorlásra. Ebből a szempontból, gondolom, a huszonkilencedik meditációs módszer nagyon hasonlít ahhoz a tisztátalan testről szóló módszerhez, amit Buddha ajánlott néhány tanítványának. De ebben az esetben azt is meg kell jegyezni, hogy ezek a módszerek csak kezdőknek valók. Azoknak, akik még mindig nagyon ragaszkodnak a világ javaihoz, a nők és férfiak külső szépségéhez. Ilyenkor egy ideig ezen a módszeren kellene elmélkednie, vagy legalább akkor, amikor ilyen birtokló és kéjvágyó gondolatai támadnak a világi fizikai alakok és javak iránt. Amíg az elméje hozzá- szokik ahhoz, hogy a belső tisztaságra összpontosítson, ahelyett, hogy a fizikai lét mulandó formáit hajszolná.Tehát ebben az esetben ez nem a fő módszer, amelyet mindennap gyakorolnunk kellene, hanem csak egy átmeneti időszak, amíg az elménk megtisztul. Aztán a fő módszerre összpontosítunk, vagyis a Quan Yin (belső Mennyei Fény és Hang) Módszerre. Ha emlékeztek, a Surangama Szútrában a Buddha is megkérte az összes Bódhiszattvát, hogy ajánlják a különböző módszereiket, hogy a tanítványok kiválaszthassák, mi a legjobb számukra. És mindannyian nagyjából 25 módszerről beszéltek, de aztán mindenki azt ajánlotta, hogy a Quan Yin (belső Mennyei Fény és Hang meditáció) a legjobb, mert ez a legtisztítóbb, legerősebb és legeredetibb. De abban az esetben, ha nagyon zavarnak a világi érzékek, melyek csapdába ejtettek a testünkben, és nagyon nehéz kiszabadulnunk, akkor érdemes elgondolkodnod a test tisztátalan formáján. Vagy azon a módszeren, hogy a világ, az egész világ hamuvá ég, stb., hogy lecsendesítsd az elmédet, amíg az lenyugszik. Akkor jobban tudsz összpontosítani a fő Módszerre, vagyis a Quan Yin (belső Mennyei Hang meditáció) Módszerre.De arra is emlékezned kell, hogy régen az embereknek több idejük volt, mint most. Vajon miért. Régen az embereknek kevesebb kényelmi eszközük volt, és mindent kézzel kellett végezniük. De hogyhogy több idejük volt? Kérdezzétek meg anyátokat, testvéreteket, apátokat, nagyanyátokat, nagyapátokat, több idejük volt, mint nekünk most. Egész délután ülhettek a szomszédokkal, teát ihattak, tüzet rakhattak, és beszélgethettek körülötte. De ma nekünk nincs. Pedig gyors autóink vannak, televíziónk van, repülőgépeink gyorsabbak, mint valaha. De minél több mindenünk van, annál kevesebb időnk marad. Talán azért, mert megvannak ezek a kényelmi eszközök, ezért rohanunk utánuk. Keményebben kell dolgoznunk, hogy megszerezhessük ezeket a gyorsan mozgó tárgyakat. Régen pedig nem voltak nekik ilyenek, ezért, nem kellett olyan keményen dolgozniuk. Csak elég élelmük volt, napi két-három étkezés, és csak néhány ruhadarab. Nem mentek sehová, ezért nem kellett mutogatniuk a dekoltázsukat vagy a derekukat, ami 125-ös, mint az enyém. Például. Így nem volt szükség drága ruhákra, pompás parfümökre, vagy nagyon-nagyon bonyolult frizurára. És autókra sem volt szükség, mert nem kellett menniük sehová. Talán kevesebb vágyuk volt, mert nem tudták, mit kínál a következő város. Nem érdekelte őket. Amiről nem tudtak, azzal nem törődtek, és nem vágytak rá. Nem így van? (De.)Photo Caption: “Az Isteni SZERETETnek nincs határa, az emberi elme korlátozza a felfogást!”
