Tư Lùn, a csoport legbeszédesebb tagja, félelemben kezdett élni azután az éjszaka után, amikor a kutyák üvöltése visszhangzott a faluban. Álmában Vàngot látta, akinek vér csöpögött a nyakáról, vörösen izzó szemekkel állt az ajtaja előtt, és egyenesen rá nézett. Az Ázsiai Kutyavédelmi Szövetség (ACPA) szerint évente körülbelül 20 millió kutyát fogyasztanak el tragikus módon Kínában, 2-3 milliót Dél-Koreában, és körülbelül 5 milliót Âu Lạcban (Vietnamban).Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) figyelmeztetett, hogy a kutyahús kereskedelme, szállítása, levágása és fogyasztása potenciális veszélyt jelent a közegészségre. Ezek a tevékenységek elősegíthetik a zoonózisos betegségek terjedését, növelhetik a veszettség átvitelének kockázatát, és gyakran megfelelő higiéniai ellenőrzés vagy állatorvosi felügyelet nélkül zajlanak, veszélyeztetve mind a dolgozókat, mind a fogyasztókat.Ezek a számok valós közösségeket és gyakorlatokat tükröznek, amelyek következményei túlmutatnak a statisztikákon, és kihatnak a helyi szintű mindennapi életre.A vidéki Long An tartományban, Âu Lạcban (Vietnam), Tân Thới falut egy nyugtalanító esemény rázta meg. Öt munkanélküli fiatal férfi – Tý Ðen, Hai Rô, Ba Mập, Tư Lùn és Năm Sẹo – a környéken ismert volt az erős ivászatukról és a kis értékű lopásokról. Egy késő délután elkezdték figyelni egy idős gazda, Sáu úr folyóparti házát.Sáu úr vékony és törékeny volt, háta görnyedt, bőre a nap által megkopott, szemei az életkor és a nehézségek miatt elhomályosultak. Vàng, a kövér, aranyszínű kutyája volt az egyetlen vigasza. Azon az éjszakán, amikor a halvány holdfényt sötét felhők takarták el, az öt férfi besurrant Sáu úr udvarára. Hai Rô egy csontot tartott a kezében, és halkan fütyült, hogy Vàngot elcsalja a tornácról. A kutya felemelte a fejét, kissé csóválta a farkát, szeme tágra nyílt és bizalommal teli volt, nem tudva, milyen sors vár rá. Tư Lùn villámgyorsan megragadta Vàngot és egy zsákba tömte. A nyöszörgés egyre halványabbá vált, mint egy ártatlan élet elfojtott sírása. Amikor a férfiak elmentek, Sáu úr felébredt, és üresnek találta a kennelt. Összeesett a tornácon, vékony kezei remegtek, miközben a fejét fogta, hangja a fájdalomtól elcsuklott: „Istenem! Vàng, te az én barátom vagy. Hogy lehettek ilyen kegyetlenek?”Miután elvitték otthonából, Vàngot megkötözték, és tehetetlenül szembesült az öt férfi kegyetlenségével – egy ártatlan élet, csapdába esve, a kegyeikre bízva.Vàngot szorosan egy kókuszfa tövéhez kötözték, mind a négy lábát kötéllel, a nyakörvét olyan szorosan húzták meg, hogy remegett, mintha érezte volna a sorsát. Széles szemei vörösödtek, csendben könyörgött az öt férfinak, miközben farka lelógott. Tý Ðen felemelte a kést, és az acél penge lecsapott a kutya nyakára. A fényes vörös vér patakként spriccelt, a Tư Lùn kezében tartott régi kerámia tálba fröccsent, és szétterült a száraz, repedezett földön. Vàng küzdött, szeme tágra nyílt, gyűlölettel ragyogott, mintha be akarná égetni sorsát az öt férfi agyába. Tý Ðen öntelten emelte fel a hangját, mint egy király, aki háborút hirdet: „Fenékig, testvérek! A kutyahús az első napon szerencsét hoz az egész évre. Nem félek se istentől se szellemtől!”De míg Tý Ðen és a többiek nevettek és ittak, félelem nélkül fitogtatva kegyetlenségüket, a falu hamarosan tanúja lett a rémisztő reakciónak, amelyet azok az erők adtak, akikkel szembeszállni állítólag szándékoztak.Azon az éjszakán az egész falut megrázta a kutyák hosszú, szomorú vonyítása, amely a mezőkről egészen a folyópartig visszhangzott. Nem csak egy kutya volt, hanem látszólag több tucat, akik közel és távol vonyítottak, mintha a sötétségből szellemeket idéznének meg. A gyerekek sikoltoztak, az idősek pedig remegtek, buddhista imákat mormolva.Az első három hamar szembesült tetteinek következményeivel. Egymás után rejtélyes és tragikus események érték őket, ami megdöbbenést és félelmet keltett a faluban.Tư Lùn, a csoport legbeszédesebb tagja, félelemben kezdett élni azután az éjszaka után, amikor a kutyák üvöltése visszhangzott a faluban. Álmában Vàngot látta, akinek vér csöpögött a nyakáról, vörösen izzó szemekkel állt az ajtaja előtt, és egyenesen rá nézett. A második éjszaka Tư Lùn nem tudott aludni. Kikukucskált az ajtó résén, és rémülten megdermedt, amikor látott egy nagy fekete kutyát olyan izzó szemekkel, mint a forró parázs. Sikított és kirohant az udvarra, hogy eljusson a szomszéd házához. De amint kilépett a sikátorból, hirtelen egy háromkerekű szekér bukkant fel a semmiből, halálos szélrohamként száguldva, és elgázolta. Ba Mập, akit Tư Lùn halála megrázott, alvászavartól és étvágytalanságtól szenvedett, mintha szellem kísértené. A harmadik éjszaka úgy döntött, hogy nem marad otthon, és a falu túlsó végében lévő rokonához futott. Éjfél körül kutyák üvöltése visszhangzott az ablakon kívül, és hideg, félelmetes hangon a nevét kiabálták. Remegve a takaróba kapaszkodott, és zokogva motyogta: „Könyörgöm, többet nem fogom megtenni.” Hirtelen éles reccsenés hallatszott a tetőről, mintha egy ág tört volna el. Kirohant az udvarra, hogy visszaszaladjon anyja házához, de amint elérte az utcát, egy elszabadult teherautó bukkant fel a semmiből, és elgázolta. Hai Rô, akit Ba Mập halála megrémített, teljesen pánikba esett. A negyedik éjszaka kutyák üvöltése hallatszott a háza mögötti banánültetvényről, szomorú és hátborzongató, mintha szellemeket idéznének. Kését a sötétség felé lendítette, de az eltört és éles reccsenéssel a földre esett, mintha a túlvilágról érkezett volna a figyelmeztetés. A folyóhoz rohant, remélve, hogy elrejtőzhet egy csónakon, mert úgy gondolta, hogy a víz elűzi a nyugtalan szellemeket. De amikor rálépett a bambuszhídra, az eltörött, és ő a folyóba esett, ahol a hajó propellere nyakon szúrta.Az első három haláleset után az egész falut pánik fogta el, mintha átok sújtotta volna. Az emberek nem mertek naplemente után kimenni, a gyerekek pedig már nem játszhattak az utcán. A félelem ellenére azonban a negyedik férfi sorsa hamarosan beteljesedett.Năm Sẹo, a csoport legkeményebb tagja, megpróbált félelemmentesnek tűnni, de legbelül már elhatalmasodott rajta a félelem. A hatodik éjszakán, miközben esett az eső, Năm Sẹo úgy döntött, hogy elhagyja a falut, mert úgy gondolta, hogy ha messzire menekül, megtöri az átkot. A hideg esőben üvöltést hallott a bokrok közül, és gúnyosan felnevetett: „Kóbor kutya, mi? Elkaplak és húst csinálok belőled.” Követte az üvöltés hangját, és egyre mélyebbre hatolt, miközben az eső egyre erősebb lett. Előtte egy nagy kókuszpálma állt, vastag, kusza ágakkal. A fa alatt Vàng mozdulatlanul ült, átázva, vörösen izzó szemekkel, vérrel befestett nyelvvel. Năm Sẹo megdermedt, szíve vadul dobogott. Vàng üvöltött, átható hangja visszhangzott az erdőben, mint egy végső átok. Năm Sẹo az út felé rohant, hogy visszameneküljön a faluba, de hirtelen egy motorbicikli bukkant fel, és elgázolta.Năm Sẹo szörnyű végzete után csak egy ember maradt. Tettei következményeivel szembesülve a bűnbánat útját választotta – olyan cselekedetet, amely végül megkímélte őt ugyanattól a tragikus végtől.Tý Ðen, az utolsó túlélő, most elsöprő félelemben élt.Térdre esett, és elfúló hangon könyörgött, mint egy reménytelen ember: „Kérlek, ments meg! Hibáztam! Többé nem fogom megtenni!” A hetedik éjszakán úgy döntött, hogy motorjával elindul a kis folyóparti szentélybe. Az oltár előtt térdelve tömjént gyújtott, és remegő hangon imádkozott: „Tévedtem, őszintén megbántam. Vàng, kérlek, bocsáss meg nekem.” Visszafelé egy háromkerekű szekér hirtelen felé száguldott, és ütközött a járművével. Tý Ðen a földre zuhant, erősen vérzett, de túlélte.Attól a naptól kezdve Tý Ðen teljesen megváltozott, mintha újjászületett volna. Felhagyott az ivással, és napjait a szentélyben töltötte, csendben énekelve a Namo Amitabha-t, hogy megtisztítsa bűneit. Emellett felnevelt egy kiskutyát, akit Vàngnak nevezett el, hogy vezekeljen a régi Vàngért.A buddhizmus azt tanítja, hogy minden élőlény egyenlő az élni akarásban, és a fájdalomtól és szenvedéstől való félelmében. Ahogyan az emberek félnek a haláltól és biztonságot keresnek, úgy az állatok is félelmet, fájdalmat és haragot éreznek, amikor életüket veszik. A Háromszereplős Klasszikusban azt mondják, hogy „a kutya őrködik éjjel, a kakas hajnalban kukorékol”, hogy az emberek békében pihenhessenek. A hűséges és védelmező kutya-személy igazi társ, mégis rendkívül kegyetlen tett megölni vagy megenni őket.Az ok és okozat törvénye szerint, amikor ártunk az állat-személyeknek vagy elfogyasztjuk őket, követhetnek minket, hogy bosszút álljanak. Vàng története arra emlékeztet, hogy a jóság, a bűnbánat és az élet tisztelete még a legsötétebb cselekedeteket is megváltoztathatja. Inspiráljon minket ez arra, hogy ápoljuk az együttérzést és tiszteljünk minden élőlényt!
Az ok és okozat törvénye: igaz történetek a karmáról és a spirituális átalakulásról, több részes sorozat 4. része
2026-01-21
Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
